Én . Me

(english below)

 

Icsu Renáta vagyok. 1979-ben születtem Hajdúnánáson. A Hajdú-Bihar megyei Polgáron nőttem fel.

Ha jobban rajzoltam volna, általános iskola után keramikusnak tanultam volna. De csak gimnazistának, ügyintéző titkárnak, és gazdasági informatikusnak tanultam.

Aztán közgazdász diplomám lett, de semmi komoly, csak marketinges.

Voltam gyakornok reklámügynökségnél, próbáltam marketing menedzser lenni panellakás irodában, de egyik sem tetszett. Alkotó szellemem fellázadt az elnyomás ellen. Grafikus szerettem volna lenni. Némi tanulás és sok gyakorlás után egyszer csak az is lettem.

Ja, bútorműves is lehetnék. Arról is van papírom.

Arról meg a bátyám tehet, hogy fotózom is. 2016 elején nekem adta a 400D-jét. Megtanultam használni. Megtanultam fényképezni. Mindent fényképeztem. De valami nem volt rendben.

A MOME fotós tanfolyamán kiderült, hogy az nem volt rendben, hogy nem azt fotóztam, ami érdekelt. A felkavaró, az elgondolkodtató, a valóságon túlmutató érdekel (persze nem minden képem ilyen). És úgy válnak ezek a képek még érdekesebbé, hogy nem képszerkesztővel vannak összerakva. Mert úgy könnyű.

Szóval a képeimet nem fotosoppal rakom össze. Van rajtuk utómunka (egyiken több, másikon kevesebb), de jelentősebb elemeket nem teszek rájuk, és nem is veszek le róluk.

És nem szeretek másokat fényképezni. Zavarban vagyok mások előtt. Biztos, most is épp zavarban vagyok valahol. Ezért egyedül fotózom, legtöbbször. Egyedül, magamat. Lehet, hogy egyszer majd másokat is fogok, de most még nem.

Nem vagyok fotós, sem fényképész. Grafikus vagyok, aki fényképeket is készít.


Önálló kiállítások . Solo exhibitions

Feketetollú     Bisztrónyúl, Budapest, 2017. 

Csoportos kiállítások . Group exhibitions

Minek Kollektíva – Szilánkok     Kaleidoszkóp Ház, Esztergom, 2020.
Minek Kollektíva – Teremtés     Art9 Galéria, Budapest, 2019.
Fondation Alliance Francaise – Divat és öltözködési szokások     Tiszavirág Hotel, Szeged, 2018.
Marie Claire – A női lét sokszínűsége     Allee, Budapest, 2018.
Budapest Fotófesztivál – Csöndesen     Kiscelli Múzeum, Budapest, 2018.
Nikon7     Capa Központ, Budapest, 2017.
35. Magyar Sajtófotó Kiállítás  a Canon külön pályázata     Capa Központ, Budapest, 2017. 

Díjak . Awards

2. hely    Nikon Story – Nem mindennapi mindennapok kategória, 2019.
első 5 között     35Awards – Konceptuális kategória, 2018.
1. hely     Marie Claire – A női lét sokszínűsége, 2018.
különdíj     ViewBug Photography Awards – Fekete-fehér kategória, 2018.
különdíj     Fondation Alliance Francaise – Divat és öltözködési szokások, 2017.
6. hely     Nikon7, 2017.

Írások . Writings

interjú     FotóVideó Magazin, 2020.
szövegek képekhez II.     Halszájoptika képirodalmi hálózat, 2019-2020.
interjú     Délmagyarország, 2018.
interjú    
Marie Claire, 2018.
szövegek képekhez I.     Varga Imre, Halszájoptika blog, 2017.

Illusztrálás . Illustration

versek    Falcsik Mari: Emlékezés Albertre és Családi állapot, 2019.
verseskötet    
Szabó Palócz Attila: Varratszedés, 2019.

Mozgóképek . Movies

kiállítás megnyitó      Minek kollektíva – Teremtés, Art9 Galéria, Budapest, 2019.
versek és vetítés  
21:00-nál és 25:17-nél     Falcsik Mari verseskötet bemutatója, MERSZ klub, Budapest, 2019.
100 legjobb fotó 2017-ben  2:28-nál     35Awards, 2018.

szöveg és vetítés      Halszájoptika Műhely II., MERSZ klub, Budapest, 2018.

 

 

My name is Renata Icsu. I was born in 1979, in Hajdúnánás, in Hungary. I grew up in Polgár which is in Hajdú-Bihar county.

If I could have drawn better I could have studied to be a ceramist after primary school. However, I had studied to be a “high-school student”, an executive secretary, and an economic informatics.

Than I got economist degree but nothing serious, only marketing.

I was a trainee at an advertising agency, I tried to be a marketing manager in a panel-house office, but neither of them liked me. My creative spirit rebelled against the oppression. I wanted to be a graphic designer. After some learning and a lot of practice, I became one.

I could be a furniture designer. I have qualification about it, too.

My brother is the reason that I take photos too.  In early 2016 gave me his 400D. I learned to use it. I learned to take photos. I photographed everything. But something was not right.

During the MOME (Moholy-Nagy University of Art and Design, Budapest) photography course it turned out that I was not photographing what I was interested in. I’m interested in the shocking, the thought provoking, and above normal reality (of course not all my pictures are like this). And these photos become even more interesting, that they are not compose with a photo editor. Because this way is so easy.

As I say I am not assemble my pictures with Photoshop. I rework those (one more, the other less), but I do not put or remove major elements.

And I don’t like photographing others. I’m embarrassed in front of others. I’m sure, I’m embarrassed somewhere now. That’s why I take photos alone, most of the time. Alone, myself. Maybe I will take pictures of others someday, but not yet.

I am not a photographer, I am a graphic designer who also takes photos.